35. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!
36. Aki learatja, már meg is kapja a fizetését, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.
37. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, de a termést a másik aratja le.«
38. Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
39. Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem.”
40. Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, és kérték, hogy maradjon velük. Ő pedig ott is maradt még két napig.
41. Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.
42. Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. De most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az, aki megmenti az embereket.”
43. Két nap múlva Jézus továbbment Galileába.
44. Bár maga Jézus is megmondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45. Amikor Galileába ért, mégis szívesen fogadták. Ugyanis voltak közöttük olyanok, akik szintén ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.