27. Ebben a pillanatban megérkeztek a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
28. Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta az embereknek:
29. „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”
30. Ekkor az emberek kimentek Jézushoz.
31. Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
32. De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
33. A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
34. De Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha megteszem azt, amit az Atya rám bízott. Hiszen ezért küldött engem. Engem az táplál, amikor egészen befejezem azt a feladatot, amellyel megbízott.
35. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!
36. Aki learatja, már meg is kapja a fizetését, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.
37. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, de a termést a másik aratja le.«
38. Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
39. Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem.”
40. Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, és kérték, hogy maradjon velük. Ő pedig ott is maradt még két napig.
41. Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.