22. Ehhez hasonlóan most ti is szomorúak vagytok. De mikor újra meglátlak titeket, örülni fogtok, és ezt az örömöt már senki el nem veheti tőletek!
23. Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek!
24. Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
25. „Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
26. Azon a napon, ha az én nevemben kértek valamit az Atyától, nem lesz rá szükség, hogy én kérjem az Atyát értetek.
27. Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy én Istentől jöttem.
28. Igen, én az Atyától jöttem ebbe a világba, de most elhagyom ezt a világot, és visszamegyek az Atyához.”
29. A tanítványok ekkor azt mondták: „Látod, most valóban nyíltan beszélsz, és nem példázatokban!
30. Most már látjuk, hogy mindent tudsz! Te hamarabb tudsz válaszolni a kérdésünkre, mint hogy megkérdeztünk volna! Ezért hisszük, hogy valóban Istentől jöttél.”
31. Jézus így válaszolt: „Most hiszitek?
32. Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér a maga otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.
33. Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”