22. azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.
23. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön.
24. Igazán mondom nektek: a búzaszemet el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon! Azután majd felnő, és sok újabb búzaszemet terem. De ha nem hal el, akkor csak egymaga marad.
25. Ehhez hasonlóan, aki ragaszkodik a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre.
26. Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, a szolgám is ott lesz velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”
27. „Most nyugtalan a lelkem; mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől?« De hiszen éppen ezért jöttem a földre!
28. Atyám, azt tedd meg, ami dicsőséget hoz a nevedre!”Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Már dicsőséget szereztem nevemnek, és ismét dicsőséget fogok szerezni magamnak!”
29. Ezt a tömeg is hallotta, de azt gondolták, hogy mennydörgést hallottak.Mások azt mondták, hogy biztosan angyal szólt Jézushoz.
30. Ő maga ezt mondta: „Ez a hang nem én értem, hanem a ti érdeketekben szólt.
31. Mert most van az ideje, hogy kihirdessék az ítéletet a világ fölött! Most van az, amikor ennek a világnak a fejedelmétől elveszik a hatalmát, és őt magát elűzik.
32. Amikor pedig engem felemelnek a földről, minden embert magamhoz fogok vonzani.”
33. Ezzel jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.