1. Hat nappal a pászka ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit feltámasztott a halálból.
2. Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel. Lázár is ott ült az asztalnál Jézussal együtt.
3. Vacsora közben Mária nárdusolajból2 készült igen drága illatszert hozott elő. Az egészet3 ráöntötte Jézus lábára, majd a hajával törölte meg. Az illatszer illata az egész házat betöltötte.
4. Akkor megszólalt az egyik tanítvány, Iskáriótes Júdás, aki el akarta árulni Jézust:
5. „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstért! A pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!”
6. De ezt nem azért mondta, mintha a szegények érdekelték volna, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdás kezelte a csoport közös pénzét, és gyakran lopkodott belőle.
7. Jézus így válaszolt: „Hagyd békén Máriát! Hiszen ezt az illatszert a temetésemre tartogatta!
8. Szegények mindig lesznek a közeletekben, de én nem leszek mindig veletek.”
9. Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból.
10. Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik.
11. Ugyanis Lázár feltámasztása miatt sokan már nem a zsidó vezetőket követték, hanem Jézusban hittek.
12. Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. elé mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:„Hozsánna!Áldott, aki az Úr nevében jön! Zsolt 118:25-26Áldott legyen Izráel Királya!”
14. Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:
15. „Ne félj, Sion leánya,itt jön a királyod szamárcsikón ülve!” Zak 9:9
16. Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.
17. Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Most ezek másoknak is elmondták, hogy mi történt.
18. Ezért még nagyobb tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássa, mert hallották, hogy ő volt az, aki Lázárt feltámasztotta.
19. A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”
20. A pászka ünnepre igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is.
21. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp ekkor szólt Andrásnak,
22. azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.
23. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön.
24. Igazán mondom nektek: a búzaszemet el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon! Azután majd felnő, és sok újabb búzaszemet terem. De ha nem hal el, akkor csak egymaga marad.
25. Ehhez hasonlóan, aki ragaszkodik a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre.
26. Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, a szolgám is ott lesz velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”
27. „Most nyugtalan a lelkem; mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől?« De hiszen éppen ezért jöttem a földre!
28. Atyám, azt tedd meg, ami dicsőséget hoz a nevedre!”Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Már dicsőséget szereztem nevemnek, és ismét dicsőséget fogok szerezni magamnak!”
29. Ezt a tömeg is hallotta, de azt gondolták, hogy mennydörgést hallottak.Mások azt mondták, hogy biztosan angyal szólt Jézushoz.
30. Ő maga ezt mondta: „Ez a hang nem én értem, hanem a ti érdeketekben szólt.
31. Mert most van az ideje, hogy kihirdessék az ítéletet a világ fölött! Most van az, amikor ennek a világnak a fejedelmétől elveszik a hatalmát, és őt magát elűzik.
32. Amikor pedig engem felemelnek a földről, minden embert magamhoz fogok vonzani.”
33. Ezzel jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.
34. Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”
35. Jézus így felelt: „A világosság még egy rövid ideig köztetek lesz. Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség le ne győzzön titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy.
36. Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világosság fiai legyetek!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.
37. Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne.
38. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:„Uram, ki hitt a beszédünknek,és ki látta meg az Úr karjának erejét?” Ézs 53:1
39. Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:
40. „Az Úr vakította meg a szemüket,keményítette meg a szívüket,hogy ne lássanak,ne értsenek,és ne forduljanak hozzá,hogy meggyógyítsa őket.” Ézs 6:10
41. Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta az Úr dicsőségét, és őróla szólt.
42. Ennek ellenére, még a zsidó vezetők között is sokan voltak, akik hittek Jézusban. De ezt nem merték nyíltan megmondani, mert féltek a farizeusoktól. Attól féltek, hogy kizárják őket a zsinagógai közösségből.
43. Ezeknek, akik titokban hittek Jézusban, többre értékelték az emberektől kapott dicséretet, mint az Istentől jövőt.
44. Jézus hangosan kihirdette: „Aki bennem hisz, az valójában abban hisz, aki elküldött engem.
45. Aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem.
46. Én azért jöttem erre a világra, hogy világosság legyek: hogy aki bennem hisz, az ne maradjon a sötétségben.
47. Én azért jöttem, hogy megmentsem az embereket, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek.
48. Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem amit mondtam, azok a szavak fogják őt elítélni.
49. Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak.
50. És tudom, hogy az örök élet abból származik, amit az Atya parancsol. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”