22. Ezután következett a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.
23. Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában tartózkodott.
24. Ekkor a zsidó vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Krisztus, vagy nem!”
25. Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az.
26. Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz.
27. Akik az én juhaim, azok hallgatnak rám, és követnek engem. Ismerem őket,
28. örök életet adok nekik, és soha meg nem halnak, sem el nem vesznek. Senki nem ragadhatja ki őket a kezemből,
29. mert Atyám adta nekem őket! Ő pedig mindenkinél hatalmasabb. Ezért juhaimat senki nem ragadhatja ki Atyám kezéből.
30. Az Atya és én egyek vagyunk.”
31. Ekkor a zsidó vezetők újra köveket kaptak fel, hogy megdobálják, és így öljék meg.
32. Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”
33. Azok így feleltek: „Nem azért akarunk megkövezni téged, mert valami jót tettél. Hanem azért, amit mondasz, azzal megsérted Istent. Hiszen ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy!”
34. Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy istenek vagytok«?
35. Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Az Írás pedig mindig érvényes és igaz!
36. Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten megsértésével, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok, akit az Atya kiválasztott és elküldött erre a világra.