1. „Igazán mondom nektek: aki a juhakolba akar bemenni, a kapun át kell menjen. Aki a kerítésen mászik át, az tolvaj és rabló.
2. A pásztor a kapun át megy be,
3. és az őr kinyitja előtte a kaput. A juhok hallgatnak a pásztor hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból.
4. Amikor minden juhot kivezetett, előttük megy, és a juhok követik, mert felismerik a hangját.
5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”
6. Ezt a történetet mondta Jézus, de azok nem értették meg, miről beszélt.
7. Ezért Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.
8. Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.
9. Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, a biztonságban él, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.
10. a tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és bővelkedő életet!
11. Én vagyok a jó pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.
12. A fizetésért dolgozó juhász különbözik a pásztortól. Az ilyen alkalmazott nem a gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a nyájat, és gyáván elmenekül. Akkor a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat.
13. A juhász azért fut el, mert ő csak a pénzért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.
14-15. Én vagyok a jó pásztor, aki gondot visel a juhaira. Ismerem a juhaimat, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.
17-18. Az Atya szeret engem, mert odaadom az életemet. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda. Azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
19. Jézus szavai miatt a zsidó vezetők újra vitatkozni kezdtek egymással.
20. Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”
21. De mások ezt mondták: „Akiben gonosz szellem van, az nem így beszél. Gonosz szellem nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!”
22. Ezután következett a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.
23. Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában tartózkodott.
24. Ekkor a zsidó vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Krisztus, vagy nem!”
25. Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az.
26. Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz.
27. Akik az én juhaim, azok hallgatnak rám, és követnek engem. Ismerem őket,
28. örök életet adok nekik, és soha meg nem halnak, sem el nem vesznek. Senki nem ragadhatja ki őket a kezemből,
29. mert Atyám adta nekem őket! Ő pedig mindenkinél hatalmasabb. Ezért juhaimat senki nem ragadhatja ki Atyám kezéből.
30. Az Atya és én egyek vagyunk.”
31. Ekkor a zsidó vezetők újra köveket kaptak fel, hogy megdobálják, és így öljék meg.
32. Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”
33. Azok így feleltek: „Nem azért akarunk megkövezni téged, mert valami jót tettél. Hanem azért, amit mondasz, azzal megsérted Istent. Hiszen ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy!”
34. Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy istenek vagytok«?
35. Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Az Írás pedig mindig érvényes és igaz!
36. Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten megsértésével, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok, akit az Atya kiválasztott és elküldött erre a világra.
37. Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem!
38. De ha ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor higgyetek a tetteimnek! Még ha nekem nem is hisztek, legalább a tetteimnek higgyetek! Akkor majd felismeritek, és megértitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”
39. Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.
40. Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol korábban János bemerítette az embereket, és ott is maradt egy ideig.
41. Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.”
42. És sokan hittek Jézusban.