2. A pásztor a kapun át megy be,
3. és az őr kinyitja előtte a kaput. A juhok hallgatnak a pásztor hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból.
4. Amikor minden juhot kivezetett, előttük megy, és a juhok követik, mert felismerik a hangját.
5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”
6. Ezt a történetet mondta Jézus, de azok nem értették meg, miről beszélt.
7. Ezért Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.
8. Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.
9. Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, a biztonságban él, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.
10. a tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és bővelkedő életet!
11. Én vagyok a jó pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.
12. A fizetésért dolgozó juhász különbözik a pásztortól. Az ilyen alkalmazott nem a gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a nyájat, és gyáván elmenekül. Akkor a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat.
13. A juhász azért fut el, mert ő csak a pénzért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.
14-15. Én vagyok a jó pásztor, aki gondot visel a juhaira. Ismerem a juhaimat, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.
17-18. Az Atya szeret engem, mert odaadom az életemet. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda. Azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
19. Jézus szavai miatt a zsidó vezetők újra vitatkozni kezdtek egymással.