31. Én nem ismertem őt. Azért jöttem, hogy vízbe merítsem az embereket, és így Izráel megismerhesse őt.”
32-33. Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amint leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. Én magam nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe merít be.«
34. Én pedig láttam, amint ez beteljesedett: a Szent Szellem leszállt a Mennyből. Olyan volt, mint egy galamb. Őrá szállt le, és megnyugodott rajta, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”
35. A következő napon is ott volt János két tanítványával.
36. Amikor látta, hogy arra jön Jézus, ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”
37. Amikor ezt a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak.
38. Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”Ők ezt kérdezték: „Rabbi, azaz Mester, hol laksz?”
39. „Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Ők vele is mentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor.
40. Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyik András volt, Simon Péter testvére.