1. Az Ige már a világ kezdete előtt létezett: Istennel együtt volt, és Isten volt az Ige.
2. A világ kezdete előtt az Ige együtt volt Istennel.
3. Minden az Ige által lett, nélküle semmi nem jött létre.
4. Benne volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.
5. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség soha nem tudta legyőzni a világosságot.
6. Volt egy ember, akit Isten küldött. Jánosnak hívták.
7. Azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, hogy mindenki, aki hallja, higgyen.
8. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy a világosságról beszéljen mindenkinek.
9. Az igazi világosság már készen volt arra, hogy megjelenjen, és világosságot adjon minden embernek.
10. Az Ige már a világon volt, és bár ez a világ általa lett, az emberek mégsem ismerték fel őt.
11. A saját világába jött, de a saját népe mégsem fogadta be.
12. De mindazoknak, akik őt befogadták, felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ezek azok az emberek, akik hittek benne.
13. Ők nem úgy születtek, ahogyan a gyerekek szoktak születni: nem testi vágyból, és nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
14. Az Ige emberré lett, és közöttünk élt. Láttuk a dicsőségét, amely az Atya egyetlen Fiának dicsősége. Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal.
15. János róla tanúskodott, amikor hirdette: „Ő az, akiről előre megmondtam, hogy el fog jönni. Ő az, aki ugyan később érkezik, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett.”
16. Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal, és ebből a teljességből kaptunk mindannyian sok-sok áldást, kegyelmet és ajándékot.
17. A Törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztuson keresztül érkezett hozzánk.
18. Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú mutatta meg, és ismertette meg velünk, milyen az Isten. Ő maga Isten, és nagyon közel van az Atyához.
19. A jeruzsálemi zsidó vezetők papokat és lévitákat küldtek Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”
20. János őszintén megmondta az igazat: „Nem én vagyok a Krisztus!”
21. Ekkor megkérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy, talán Illés?”„Nem az vagyok” — mondta János.„Akkor talán te vagy a próféta?”De János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”
22. Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?”
23. János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt:„Annak a hangja vagyok, aki a pusztában kiált,s aki ezt mondja:»Készítsetek egyenes utat az Úrnak!«” Ézs 40:3
24. Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak.
25. Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta, akkor miért meríted be az embereket?”
26. János erre így válaszolt: „Igaz, én bemerítem az embereket a vízbe, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek.
27. Ő az, aki később fog megérkezni, mint én. De még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.”
28. Mindezek Betániában, a Jordán folyón túl történtek, ahol János bemerítette az embereket.
29. Másnap János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek, ő az! Ő Isten Báránya, aki elveszi az egész világ összes bűneit!
30. Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem is létezett.
31. Én nem ismertem őt. Azért jöttem, hogy vízbe merítsem az embereket, és így Izráel megismerhesse őt.”
32-33. Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amint leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. Én magam nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe merít be.«
34. Én pedig láttam, amint ez beteljesedett: a Szent Szellem leszállt a Mennyből. Olyan volt, mint egy galamb. Őrá szállt le, és megnyugodott rajta, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”
35. A következő napon is ott volt János két tanítványával.
36. Amikor látta, hogy arra jön Jézus, ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”
37. Amikor ezt a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak.
38. Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”Ők ezt kérdezték: „Rabbi, azaz Mester, hol laksz?”
39. „Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Ők vele is mentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor.
40. Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyik András volt, Simon Péter testvére.
41. András azonnal megkereste testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Krisztust!”
42. Azután András odavezette Simon Pétert Jézushoz, aki ránézett, és ezt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jeleni: Kőszikla.
43. Másnap Jézus el akart menni Galileába. Ekkor találkozott Fülöppel, és megszólította: „Csatlakozz hozzám, és kövess engem!”
44. Fülöp Bétsaidából, András és Péter városából való volt.
45. Később Fülöp találkozott Nátánaéllel, és elújságolta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és akiről a próféták is írtak! Jézus a neve, József fia, és Názáretből való.”
46. Nátánaél így válaszolt: „Ugyan, mi jó jöhet Názáretből?”„Gyere, és nézd meg magad!” — válaszolt Fülöp.
47. Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Nézzétek, itt jön egy férfi, aki igazán Izráel népéhez tartozik, és akiben nincs semmi hamisság!”
48. Nátánaél csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?”Jézus ezt válaszolta: „Láttalak téged a fügefa alatt, mielőtt Fülöp idehívott.”
49. Ekkor Nátánaél ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!”
50. Jézus így felelt: „Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat is látsz majd.”
51. És így folytatta: „Igazán mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt Mennyet, és Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiára.”