23. János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt:„Annak a hangja vagyok, aki a pusztában kiált,s aki ezt mondja:»Készítsetek egyenes utat az Úrnak!«” Ézs 40:3
24. Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak.
25. Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta, akkor miért meríted be az embereket?”
26. János erre így válaszolt: „Igaz, én bemerítem az embereket a vízbe, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek.
27. Ő az, aki később fog megérkezni, mint én. De még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.”
28. Mindezek Betániában, a Jordán folyón túl történtek, ahol János bemerítette az embereket.
29. Másnap János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek, ő az! Ő Isten Báránya, aki elveszi az egész világ összes bűneit!
30. Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem is létezett.
31. Én nem ismertem őt. Azért jöttem, hogy vízbe merítsem az embereket, és így Izráel megismerhesse őt.”
32-33. Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amint leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. Én magam nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe merít be.«