19. Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel. Megparancsolta nekik, hogy tegyék ki a házból az újszülött kisbabákat, hogy azok meghaljanak.
20. Abban az időben született Mózes, aki nagyon kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,
21. azután kitették a házukból. De a király leánya megtalálta Mózest, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.
22. Mózest meg is tanították mindenre, amit az egyiptomiak tudtak. Kiváló volt abban, amit mondott és tett.
23. Amikor negyven éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét.
24. Közben látta, hogy az egyik egyiptomi bántalmaz egy izráeli férfit. Mózes megvédte az izráeli férfit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit.
25. Azt gondolta, a saját népe majd megérti, hogy Isten általa fogja Izráel népét megszabadítani. De azok nem értették meg.
26. Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?«
27. De aki bántotta a másikat, ellökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk?
28. Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«
29. Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.
30. Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal.
31. Amikor ezt Mózes meglátta, nagyon elcsodálkozott. De amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Úr hangját hallotta:
32. »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.
33. Ekkor így szólt hozzá az Úr: »Vedd le a lábadról a sarut, mert ahol állsz, az a föld szent!«