17. Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban.
18. Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki nem ismerte Józsefet.
19. Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel. Megparancsolta nekik, hogy tegyék ki a házból az újszülött kisbabákat, hogy azok meghaljanak.
20. Abban az időben született Mózes, aki nagyon kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,
21. azután kitették a házukból. De a király leánya megtalálta Mózest, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.
22. Mózest meg is tanították mindenre, amit az egyiptomiak tudtak. Kiváló volt abban, amit mondott és tett.
23. Amikor negyven éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét.
24. Közben látta, hogy az egyik egyiptomi bántalmaz egy izráeli férfit. Mózes megvédte az izráeli férfit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit.
25. Azt gondolta, a saját népe majd megérti, hogy Isten általa fogja Izráel népét megszabadítani. De azok nem értették meg.
26. Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?«
27. De aki bántotta a másikat, ellökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk?
28. Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«