15. Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink.
16. Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstpénzért Emór fiaitól.
17. Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban.
18. Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki nem ismerte Józsefet.
19. Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel. Megparancsolta nekik, hogy tegyék ki a házból az újszülött kisbabákat, hogy azok meghaljanak.
20. Abban az időben született Mózes, aki nagyon kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,
21. azután kitették a házukból. De a király leánya megtalálta Mózest, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.
22. Mózest meg is tanították mindenre, amit az egyiptomiak tudtak. Kiváló volt abban, amit mondott és tett.
23. Amikor negyven éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét.
24. Közben látta, hogy az egyik egyiptomi bántalmaz egy izráeli férfit. Mózes megvédte az izráeli férfit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit.
25. Azt gondolta, a saját népe majd megérti, hogy Isten általa fogja Izráel népét megszabadítani. De azok nem értették meg.
26. Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?«