5. A főpap és az idősebb vezetők tanácsa bizonyíthatja, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyek damaszkuszi testvéreinkhez szóltak. Én magam azért mentem Damaszkuszba ezekkel a levelekkel, hogy ott is elfogjam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszavinni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
6. „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett. Már közeledtem Damaszkusz városához, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.
7. Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
8. Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.«
9. Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották.
10. Ekkor én megkérdeztem: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.«
11. Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be Damaszkuszba.
12. Élt abban a városban egy Anániás nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt.
13. Ő odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, kapd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt.
14. Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond.
15. Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál.