17. Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit.
18. Amikor azok megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Ázsiába jöttem.
19. Mindig alázatosan szolgáltam az Urat. Őt szolgáltam sokszor sírva, a bajok között is, amelyeket el kellett elviselnem a zsidók ellenem való támadásai miatt.
20. Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan és házról házra járva is.
21. Zsidókat és görögöket egyaránt figyelmeztettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és életüket. Figyelmeztettem őket, hogy forduljanak Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
22. Most azonban engedelmeskednem kell a Szent Szellemnek, hogy Jeruzsálembe menjek. Nem tudom, mi fog történni ott velem.
23. Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök.
24. De nem számít még az életem sem. Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelméről.
25. Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten királyi uralmáról.
26. Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy nem az én hibám, ha közületek valaki nem fog megmenekülni.
27. Mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten akart nektek üzenni.