27. Ez nagyon veszélyes! Rossz híre lesz a munkánknak. Sőt, a mi nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”
28. Ekkor az összegyűltek nagyon dühösek lettek, és így kiáltoztak: „Nagy az Efezusi Artemisz!”
29. Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagyon sokan összegyűltek.
30. Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték.
31. Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között. Ezek is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.
32. Közben a stadionban összegyűlt tömeg már mindenfélét kiabált. Az egész gyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide.
33. A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, és beszédet akart mondani.
34. De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, még jobban kiabáltak. Mindenki kórusban ordította: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz! …” Ez körülbelül két óra hosszat tartott.
35. Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a kiabáló sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ?!
36. Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt!