22. Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
23. Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt.
24. Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.
25. Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, milyen sok pénzt keresünk ezzel a mesterséggel.
26. Ugyanakkor ti magatok is látjátok, mit művel ez a Pál, és halljátok, mit mond! És mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában. Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek.
27. Ez nagyon veszélyes! Rossz híre lesz a munkánknak. Sőt, a mi nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”
28. Ekkor az összegyűltek nagyon dühösek lettek, és így kiáltoztak: „Nagy az Efezusi Artemisz!”
29. Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagyon sokan összegyűltek.
30. Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték.
31. Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között. Ezek is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.
32. Közben a stadionban összegyűlt tömeg már mindenfélét kiabált. Az egész gyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide.
33. A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, és beszédet akart mondani.
34. De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, még jobban kiabáltak. Mindenki kórusban ordította: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz! …” Ez körülbelül két óra hosszat tartott.