5. Ezután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából. Ettől kezdve Pál minden idejét arra fordította, hogy a zsidóknak bebizonyítsa: Jézus a Krisztus.
6. A zsidók azonban nem hittek neki. Ellenkeztek Pállal, átkozták és káromkodtak. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port, és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok megmenekülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a nem zsidókhoz megyek.”
7. Ott is hagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta, és a zsinagóga mellett lakott.
8. Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban. Ezek mind bemerítkeztek.
9. Egyik éjjel Pál álmot látott. Az Úr így szólt hozzá ebben az álomban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el,
10. mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Népem közül sokan laknak ebben a városban.”
11. Ezért Pál még másfél évig ott maradt, és tanította nekik Isten beszédét és üzenetét.
12. Amikor Gallió volt Akhája kormányzója, a zsidók összefogtak, rátámadtak Pálra, és erőszakkal a bíróságra vitték, Gallió elé.
13. Ezzel vádolták Pált: „Ez a férfi azt tanítja, hogy olyan módon imádjuk Istent, amely ellenkezik a mi Törvényünkkel.”
14. Pál éppen mondani akart valamit, de szóhoz sem jutott, mert Gallió ezt válaszolta a zsidóknak: „Ha bűncselekményről, vagy valami gonosz dologról lenne szó, akkor meghallgatnálak benneteket, zsidók.
15. Mivel azonban csak szavakról, nevekről, és a saját törvényetek kérdéseiről vitatkoztok, ezt intézzétek el magatok között! Én nem leszek bíró ilyen dolgokban.”
16. Ezzel elküldte őket a bíróságról.