18. Néhány filozófus az epikureus és sztoikus csoportból vitába keveredett Pállal.Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez össze-vissza beszél! Mit akar mondani?” Pál ugyanis beszélt nekik Jézusról és a feltámadásról. Ekkor azt mondták egymásnak: „Úgy látszik, valami idegen istenekről beszél”.
19. Azután magukkal vitték Pált az Areopágoszra. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük!
20. Furcsa amit mondasz, de szeretnénk megérteni.”
21. Az athéniek és az ott lakó külföldiek mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméletekről vitatkoztak.
22. Pál tehát felállt az Areopágosz előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok.
23. Amikor a városotokban jártam, láttam azokat a dolgokat, amiket ti tiszteltek. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: »az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek: az az Isten, akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
24. Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik!
25. Istennek nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt. Éppen ellenkezőleg! Ő ad mindenkinek életet, leheletet, és mindent.
26. Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet. Isten akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő jelölte ki a népek lakóhelyének határait. Ő határozta meg azt is, hogy meddig lakjanak ott.
27. Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, kitapogassák őt a sötétben, és talán meg is találják. Pedig Isten nincs messze egyikünktől sem!
28. »Mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk.« Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Mert az ő gyermekei vagyunk.«