1. Pál és Szilász átmentek Amfipolisz városán és Apollónián, majd Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsidók is éltek, és zsinagógájuk is volt.
2. Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.
3. Magyarázta nekik az Írásokat: bebizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Krisztus, akiről én beszélek nektek.”
4. Néhány zsidó elfogadta ezt, és csatlakozott Pálhoz és Szilászhoz. A zsinagógában voltak olyan görögök is, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Ezek közül is sokan csatlakoztak Pálékhoz.
5. De azok a zsidók, akik nem hittek, irigykedni kezdtek. Ezért maguk mellé vettek néhány gonosz embert a piactérről, azután összegyűjtöttek egy csoportot, és nagy zavart keltettek a városban. Ez a tömeg Jázon házához vonult. Pált és Szilászt keresték, mert ki akarták őket hozni onnan, hogy a városi gyűlés elé állítsák őket.
6. Amikor Pálékat nem találták, Jázont fogták meg, és néhány testvérrel együtt erőszakkal a város vezetői elé vitték. Közben ezt kiabálták: „Ezek az egész világon zavart keltettek, és most ide is eljöttek.
7. Jázon vendégül látta őket. Ők nem engedelmeskednek a császár törvényének, mert azt mondják, hogy van egy másik király: Jézus.”
8. A város vezetői és a többiek emiatt nagyon dühösek lettek.
9. Jázon és a testvérek azonban kifizették a pénzbüntetést, így elengedték őket.
10. Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik Bérea városába mentek. Amikor oda megérkeztek, elmentek a zsinagógába.
11. A béreai zsidók becsületesebbek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott.