22. Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botokkal verjék meg őket.
23. Így Pált és Szilászt sok botütéssel megverték, majd börtönbe zárták. Megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorúan őrizze őket.
24. Ezért a börtönőr bevitte őket a börtön belsejébe, és még a lábukat is megkötözte.
25. A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket.
26. Hirtelen erős földrengés támadt, még a börtön alapja is beleremegett. A börtön minden ajtaja azonnal kinyílt, és a foglyokról leestek a láncok.
27. A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Ekkor a kardjával meg akarta ölni magát, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
28. De Pál hangosan odakiáltott neki: „Ne öld meg magad, mert mindannyian itt vagyunk!”
29. Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világító eszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál meg Szilász lába elé borult.
30. Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Uraim, mit tegyek, hogy megmeneküljek?”
31. Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz, te is, meg a családod is.”
32. Elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak.
33. Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett.