43. Mikor az emberek hazamentek a zsinagógából, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.
44. A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.
45. Amikor a zsidók látták, hogy milyen sok nem zsidó jött el, nagyon féltékenyek és irigyek lettek. Káromkodtak, és ellenkeztek Pállal.
46. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek mondjuk el Isten üzenetét. De ha ti visszautasítjátok, és nem kell nektek az örök élet, akkor a nem zsidó népekhez fordulunk.
47. Mert ezt parancsolta nekünk az Úr:»Világossággá tetteleka nem zsidó népek számára,hogy a szabadulás útját mutasdminden népnek a Földön.«” Ézs 49:6
48. Amikor ezt a nem zsidók hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.
49. Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken.
50. A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit. Ezek Pál és Barnabás ellen támadtak, és kizavarták őket a városból.
51. Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és továbbmentek Ikóniumba.
52. Antiochiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.