18. Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a nem zsidóknak is megadta, hogy megváltozzon a gondolkodásuk és az életük, és hogy örök életük legyen!”
19. Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömhírt, de csak a zsidóknak.
20. A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, a görögöknek is hirdették az Úr Jézusról szóló örömhírt.
21. Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat és életüket, és hittek az Úrban.
22. Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába.
23. Amikor megérkezett, látta, milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ezért nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz teljes szívükből.
24. Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. A szíriai Antiókhiában nagyon sokan kezdték követni az Urat.
25. Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse.
26. Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhia városába. Egy évig maradtak az ottani helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először keresztényeknek.
27. Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába.
28. Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy mi következik: nagy éhség lesz az egész világon. Ez Claudius császár idejében így is történt.