25. Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és leborult a lába előtt, hogy imádja.
26. Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”
27. Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek,
28. ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit ne utasítsak vissza.
29. Ezért amikor elhívtatok, nem vitatkoztam, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg, miért hívtatok ide.”