21. Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok az, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”
22. Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.”
23. Péter ekkor behívta őket, és azok ott maradtak éjszakára.Másnap Péter felkészült, és elment velük. Néhány testvér is elkísérte Pétert.
24. A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait és legjobb barátait, és együtt várták Pétert.
25. Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és leborult a lába előtt, hogy imádja.
26. Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”
27. Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek,
28. ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit ne utasítsak vissza.
29. Ezért amikor elhívtatok, nem vitatkoztam, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg, miért hívtatok ide.”
30. Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,
31. és azt mondta: »Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek.
32. Most tehát küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű bőrműves mesternél lakik, akinek háza a tenger mellett van!«