14. Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Velük volt Jézus anyja, Mária, és Jézus testvérei, meg néhány asszony is.
15. Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan voltak együtt, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta:
16-17. „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról, aki közénk tartozott, és velünk együtt szolgált. Ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.
18. Júdás pénzt kapott a gonoszságáért, ezen a pénzen pedig egy telket vettek. Júdás azonban fejjel előre a földre zuhant, teste felhasadt és belső részei kiomlottak.
19. Ezt mindenki megtudta Jeruzsálemben, és el is nevezték azt a telket a maguk nyelvén akeldamának, amely azt jelenti: vérmező.
20. A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:»Legyen az ő lakóhelye elhagyatott,senki ne lakjon ott.« Zsolt 69:26És az is meg van írva:»Az ő helyét a vezetők között valaki más foglalja el!« Zsolt 109:8
21-22. Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt: attól fogva, amikor János elkezdte az embereket bemeríteni, egészen addig, amíg Jézust a Mennybe felvitték.”
23. Ekkor két férfit állítottak előre: Józsefet, akit Barsabbásnak és Jusztusznak is hívtak és Mátyást.
24-25. Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad, hogy azt az apostoli munkát végezze, amit Júdás elhagyott, hogy arra a helyre jusson, ahová való. Urunk, mutasd meg, melyikük foglalja el Júdás helyét!”
26. Azután sorsot húztak, és a sors Mátyásra esett, aki ettől fogva a tizenegy apostolhoz tartozott.