A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha vért vitt magával. Ezt a vért a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett bevinnie, hogy felajánlja Istennek. De csak azokért a bűnökért, amelyeket az emberek úgy követtek el, hogy nem tudták, hogy bűn az, amit tesznek.