9. Hite által lakott Ábrahám azon a megígért földön, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette.
10. Azért tudott így élni, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.
11. Sárának addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ez azért történt, mert Ábrahám megbízhatónak tartotta Istent, aki gyermeket ígért neki.
12. Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13. Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének. Nyíltan elismerték, hogy idegenek, akik csak átutazóban vannak a Földön.
14. Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat.
15. Mert ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek.
16. De ők sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek nevezzék, és valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17-18. Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy feláldozza a fiát, Izsákot. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül fognak származni az utódaid.” Isten valóban ezt ígérte Ábrahámnak, aki ennek ellenére mégis kész volt, hogy egyetlen fiát feláldozza.
19. Ugyanis hitte, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megfogta Ábrahám kezét, és nem engedte, hogy a fiát feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.
20. Izsák is a hite által nézett a messze jövőbe, és áldotta meg a fiait, Jákóbot és Ézsaut.