1. Ezután ismét láttam: a Bárány állt a Sion-hegyen, és vele együtt az a száznegyvennégyezer, aki a Bárány nevét és a Bárány Atyjának nevét viselte a homlokán.
2. Azután hangot hallottam a Mennyből, amely nagy vízesés dübörgő hangjához, vagy hatalmas mennydörgéshez hasonlított. Mégis úgy hangzott, mint mikor sok hárfán egyszerre játszanak.
3. Új éneket énekeltek Isten trónja, a négy mennyei élőlény és a mennyei vezetők előtt. De ezt az éneket senki más nem tanulhatta meg, csak az a száznegyvennégyezer, akiket az emberek közül mentettek meg.
4-5. Ők azok, akik nem követtek el bűnt az asszonyokkal, megőrizték a tisztaságukat, és követik a Bárányt, akárhová megy. Ők azok, akiket az emberek közül szabadítottak meg, akik nem hazudtak, és hibátlanok. Ők az elsők, akiket Isten és a Bárány számára kiválogattak.
6. Ekkor ismét láttam. Magasan az égen egy másik angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömhír üzenete, hogy kihirdesse a Föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
7. Erős hangon ezt kiáltotta: „Istent tiszteljétek, és őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!”
8. Ezután egy második angyal jött, aki kihirdette: „Elpusztult! Elpusztult Babilon, a nagy város, aki minden népet megitatott a bálványimádás részegítő borával!”
9. Majd egy harmadik angyal jött utánuk, és nagy hangon ezt kiáltotta: „Aki a szörnyeteget és annak szobrát imádja, és annak jelét engedi a homlokára vagy a kezére tenni,