1. Ezután ismét láttam: a Bárány állt a Sion-hegyen, és vele együtt az a száznegyvennégyezer, aki a Bárány nevét és a Bárány Atyjának nevét viselte a homlokán.
2. Azután hangot hallottam a Mennyből, amely nagy vízesés dübörgő hangjához, vagy hatalmas mennydörgéshez hasonlított. Mégis úgy hangzott, mint mikor sok hárfán egyszerre játszanak.
3. Új éneket énekeltek Isten trónja, a négy mennyei élőlény és a mennyei vezetők előtt. De ezt az éneket senki más nem tanulhatta meg, csak az a száznegyvennégyezer, akiket az emberek közül mentettek meg.
4-5. Ők azok, akik nem követtek el bűnt az asszonyokkal, megőrizték a tisztaságukat, és követik a Bárányt, akárhová megy. Ők azok, akiket az emberek közül szabadítottak meg, akik nem hazudtak, és hibátlanok. Ők az elsők, akiket Isten és a Bárány számára kiválogattak.
6. Ekkor ismét láttam. Magasan az égen egy másik angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömhír üzenete, hogy kihirdesse a Föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
7. Erős hangon ezt kiáltotta: „Istent tiszteljétek, és őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!”
8. Ezután egy második angyal jött, aki kihirdette: „Elpusztult! Elpusztult Babilon, a nagy város, aki minden népet megitatott a bálványimádás részegítő borával!”
9. Majd egy harmadik angyal jött utánuk, és nagy hangon ezt kiáltotta: „Aki a szörnyeteget és annak szobrát imádja, és annak jelét engedi a homlokára vagy a kezére tenni,
10. az is inni fog Isten haragjának borából. Ennek a harag-bornak az erejét nem enyhíti semmi, ott gyűlik Isten haragjának poharában. Aki ebből iszik, azt tűz és égő kén fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány szeme láttára.
11. Se éjjel, se nappal nem lesz nyugtuk azoknak, akik a szörnyeteget és annak szobrát imádják, vagy magukon viselik a szörnyeteg nevének jelét. Kínlódásuk füstje örökké felszáll.
12. Itt van szüksége Isten népének az állhatatos kitartásra. Azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak, és megőrzik a Jézusban való hitüket.”
13. Ezután egy hangot hallottam a Mennyből. Ezt mondta nekem: „Írd le ezt: mostantól fogva boldogok és áldottak azok, akik az Úrban halnak meg.”„Igen — mondja a Szent Szellem—, most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket.”
14. Azután ismét láttam. Egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az „Emberfiához”. A fején arany korona volt, a kezében pedig éles sarló.
15. A templomból kijött egy másik angyal, és erős hangon kiáltott annak, aki a felhőn ült: „Fogd a sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, megérett a Földön az aratnivaló!”
16. Ekkor a felhőn ülő megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, és learatta a termést.
17. Ezután a mennyei templomból kijött egy újabb angyal, aki szintén éles sarlót tartott a kezében.
18. Az oltártól pedig előlépett egy angyal, akinek hatalma volt a tűz fölött, és nagy hangon ezt kiáltotta a sarlós angyalnak: „Fogd éles sarlódat, és szüreteld le a Föld szőlőjét, mert már érettek a fürtök!”
19. Erre az angyal megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, leszüretelte a Föld szőlőjét, és a szőlőfürtöket bedobta Isten haragjának hatalmas szőlőprésébe.
20. A városon kívül kipréselték a szőlőt. A szőlőprésből annyi vér folyt ki, hogy még háromszáz kilométerrel távolabb is a lovak szájáig ért.