10. Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erős hangot hallottam. Olyan volt, mint a trombita hangja.
11. Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét helyi gyülekezetnek, amely Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Thiatirában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában él!”
12. Akkor megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám. Hét színarany olajmécs-tartót láttam,
13. közöttük pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Ott állt hosszú ruhában, a melle körül aranyövvel.
14. A feje és haja olyan volt, mint a tiszta fehér gyapjú, vagy a hó. A szeme a tűz lángjához,
15. lábfeje a kemencében megolvasztott izzó rézhez, a hangja pedig hatalmas vízesés zúgásához hasonlított.
16. A jobb kezében hét csillagot tartott. Szájából kétélű éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint a Nap, mikor a legfényesebben süt.
17. Amikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott, ő pedig rám tette jobb kezét, és azt mondta: „Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó,
18. Én vagyok az Örökké Élő. Halott voltam, de nézd, élek örökké, és kezemben vannak a Halál és a Hádész kulcsai.
19. Ezért írd le, amit látsz, amik vannak, és amik ezek után fognak megtörténni!
20. A jobb kezemben levő hét csillag és a hét arany olajmécs-tartó titka pedig ez: a hét csillag a hét helyi gyülekezet angyala, a hét olajmécs-tartó pedig maga a hét helyi gyülekezet.”