1. Benjámin fiai,meneküljetek Jeruzsálemből!Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!Mert veszedelem fenyeget észak felől,és nagy romlás.
2. Elpusztítom Sion leányát,a szépet és gyönyörűségest.
3. Pásztorok jönnek ellenenyájaikkal együtt,sátrat vernek körülötte,legeltet mindegyik, ahol csak éri:
4. Készüljetek ellene a háborúra,induljatok, vonuljunk föl délben!– Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap,a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét!
5. – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,pusztítsuk el palotáit!
6. Mert így szól a Seregek Ura:Vágjatok ki fákat, emeljetekostromsáncot Jeruzsálem ellen,a büntetésre ítélt város ellen,amely zsarolt javakkal van tele!
7. Ahogy frissen tartja vizét a kút,úgy tartja ez frissen gonoszságát.Erőszakról és elnyomásról híres,mindenütt betegséget és sebeket látok.
8. Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,különben el kell szakadnom tőled,és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!
9. Így szól a Seregek Ura:Még egyszer böngészd átIzráel maradékát,mint egy szőlőtövet;nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,mint szüretelő a vesszőkre!
10. Kinek mondjam el,kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?Körülmetéletlen a fülük,nem tudnak figyelni.Gyalázzák az Úr igéjét,nem lelik kedvüket benne.
11. Az Úr haragja tölt el engem,nem tudom már magamban tartani.Töltsd ki az utcán a gyermekekremeg az ifjak csapatára!Foglyul esik férfi és nő,öreg és aggastyán egyaránt!
12. Házaik másoké lesznek,földjükkel és feleségükkel együtt,ha kinyújtom kezemetaz ország lakóira!– így szól az Úr.
13. Mert a legkisebbtől a legnagyobbigmindenki nyereséget hajhász,a prófétától a papigmindenki elvetemült csaló.
14. Népem romlását azzal gyógyítanák,hogy könnyelműen mondogatják:Békesség, békesség!– pedig nincs békesség!
15. Szégyenkezniük kellene,mert utálatos, amit tettek.De nem akarnak szégyenkezni,és már pirulni sem tudnak.Azért elesnek az összeomláskor,elbuknak a megtorlás idején– mondta az Úr.
16. Így szól az Úr:Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,kérdezősködjetek az ősi ösvények után,melyik a jó út, és azon járjatok,akkor nyugalmat találtok lelketeknek!De ők ezt mondták: Nem megyünk!
17. Őröket is állítottam föléjük,hogy figyeljenek a kürt szavára.De ők ezt mondták: Nem figyelünk!
18. Ezért halljátok, ti, népek,és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,hogy milyen sors vár rájuk!
19. Halld meg, te, föld!Íme, veszedelmet hozok erre a népre:saját gondolataik gyümölcsét,mert nem figyeltek beszédemre,és tanításomat megvetették.
20. Minek nekem a tömjén,mely Sábából érkezik,és a messze földről valójó illatú nád?Égőáldozataitok nem kedvesek,véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21. Ezért így szól az Úr:Buktatókat állítok e nép elé,és elbuknak bennükapák és fiak egyaránt,elpusztulnak a szomszédok és a barátok.
22. Így szól az Úr:Íme, egy nép jön észak földjéről,nagy nemzet indul el a föld széleiről.
23. Íjat és kopját ragadnak,kegyetlenek, nem irgalmaznak.Hangjuk zúg, mint a tenger,lovakon nyargalnak;egy emberként sorakoznak ellened,Sion leánya!
24. Hallottuk a hírét:elernyedtek kezeink,szorongás vett erőt rajtunk;vonaglunk, mint aki vajúdik.
25. Ne menj ki a mezőre,és ne járj az úton,mert ellenség kardja vár,és iszonyat mindenütt!
26. Népem leánya, öltözz zsákruhába,hempergőzz meg hamuban!Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,zokogj keservesen!Mert hirtelen eljöna pusztító ellenünk.
27. Népem vizsgálójává,olvasztárává tettelek,hogy megismerd és megvizsgáld életét.
28. Mindnyájan elvetemült lázadók,rágalmakat terjesztenek;közönséges réz és vas,annak is mind hitvány.
29. Zihált a fújtató,de csak ólom került ki a tűzből;hiába a folytonos olvasztás,a gonoszokatnem lehet megtisztítani.
30. Eldobni való ezüstnek hívják őket,mert az Úr elveti őket.