1. Abban az időben – így szól az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
2. Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken.
3. Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a Seregek Ura.
4. Mondd meg nekik,hogy így szól az Úr:Ha elesik valaki, nem kel-e föl?Ha helytelen útra tér,nem fordul-e vissza?
5. Miért tért tévútra ez a nép,miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,és miért nem akar megtérni?
6. Figyeltem, és hallottam,hogy nem őszintén beszélnek.Senki sem bánja gonoszságát,és nem mondja: Mit tettem?!Mindenki összevissza futkos,mint a csatában száguldozó lovak.
7. Még a gólya is, az égen,tudja költözése idejét,a gerlice, a fecske és a daru isvigyáz, mikor kell megjönnie,csak az én népem nem ismeriaz Úr törvényét.
8. Hogyan mondhatjátok:Bölcsek vagyunk,nálunk van az Úr tanítása.Hiszen hazugsággá tette eztaz írástudók hazug tolla!
9. Szégyent vallottak a bölcsek,megrettentek, zavarba jöttek.Mit is ér a bölcsességük,ha megvetették az Úr igéjét?!
10. Azért feleségüket másoknak adom,földjüket a hódítóknak,mert a legkisebbtől a legnagyobbigmindenki nyereséget hajhász,a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló.
11. Népem romlását azzal gyógyítanák,hogy könnyelműen mondogatják:Békesség, békesség!– pedig nincs békesség!
12. Szégyenkezniük kellene,mert utálatos, amit tettek.De nem akarnak szégyenkezni,és már pirulni sem tudnak.Azért elesnek az összeomláskor,elbuknak a megtorlás idején!– mondja az Úr.
13. Szüretelni akartam náluk– így szól az Úr –,de nincs szőlő a tőkén,nincs füge a fán,levele is elhervadt.Ezért sorsukra hagyom őket.
14. Miért maradunk veszteg?Gyűljetek össze,menjünk a megerősített városokba,hogy ott nyugton legyünk!De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot,hogy méreggel itat meg minket,hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15. Békességre várunk,de nem lesz semmi jó;a gyógyulás idejére,de jön a rettegés.
16. Dán felől hallatsziklovainak prüszkölése,méneinek nyerítésétőlreng az egész föld.Megérkezve megemésztikaz egész országot:a várost és lakóit.
17. Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,amelyeken nem fog a varázslás,és megmarnak benneteket!– így szól az Úr.
18. Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,beteg a szívem.
19. Népem kiáltása hangzikmessze földről:Hát nincs az Úr a Sionon?Nincs már ott Királya?Miért bosszantottakengem bálványokkal,idegen hiábavalóságokkal?
20. Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,és mi nem szabadultunk meg!
21. Népem összetöréseengem is összetört;gyászolok, rémület fogott el.
22. Nincs balzsamolaj Gileádban,nincs ott orvos?Miért nem tudnak begyógyulninépemen a sebek?
23. Bárcsak a fejem víznekés a szemem könnynekforrásává válnék!Éjjel-nappal siratnámnépem megöltjeit.