1. Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje!
2. Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.
3. Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje:
4. Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!
5. Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
6. Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!
7. Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.
8. Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje:
9. Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét!
10. Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.
11. Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.
12. Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? –
13. akkor ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.
14. Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!
15. Hallgassatok, figyeljetek,ne legyetek kevélyek,mert az Úr szól.
16. Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket,mielőtt sötétséget támaszt,és mielőtt elbotlanátoka homályba borult hegyeken.Világosságra vártok, de az Úrvakhomályt hoz el,és sűrű sötétséget támaszt.
17. Ha nem hallgattok rám,titkon sírni fogok kevélységetek miatt.Áradnak könnyeim,hull szememből a könny,mert fogságba kerül az Úr nyája.
18. Mondd meg a királynakés az anyakirálynőnek:Alázkodjatok meg, és üljetek a porba,mert leesett fejetekrőlékes koronátok!
19. Körül vannak zárvaa Délvidék városai,nincs aki felszabadítsa őket.Fogságba viszik egész Júdát,fogságba mindenestül.
20. Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd:jönnek már északról!Hol van a rád bízott nyáj,pompás juhnyájad?
21. Mit fogsz mondani,amikor föléd rendeli,nyakadba ülteti azokat az Úr,akiket barátokká akartál tenni?Nem vesznek-e erőtrajtad a fájdalmak,mint a vajúdó asszonyon?
22. Ha pedig ezt kérded magadtól:Miért történt ez velem? –sok bűnöd miatt rántják le ruhádat,és követnek el rajtad erőszakot.
23. Ha majd fehérre változtatjabőrét az etióp,vagy ha a párduc elrejti foltjait,akkor tudtok ti is jót tenni,úgy megtanultátok a rosszat!
24. Úgy szétszórom őket,akár a pelyvát,amelyet elsodor a pusztai szél.
25. Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád– így szól az Úr –,mert elfeledtél engem,és hazugságban bíztál!
26. Ezért én is arcodra borítom ruhádat,hogy kilássék gyalázatod.
27. Bujaságodat, vihogásodat,fajtalan paráznaságodatés bálványaidat ott látoma halmokon és a mezőn.Jaj neked, Jeruzsálem!Nem akarsz megtisztulni.Mikor lesz ennek vége?!