17. Vajon valamelyik testvér, akit hozzátok küldtem, becsapott benneteket, és elfogadott pénzt, vagy ajándékot tőletek? Nem!
18. Valóban, Tituszt én kértem, hogy látogasson meg titeket, és vele együtt küldtem el azt a másik testvért is. Vajon Titusz kihasznált benneteket, és elfogadott valamit tőletek? Ugye, hogy nem! Ti magatok láttátok, hogy Titusz és én ugyanúgy viselkedtünk közöttetek. Igen, mi ugyanabban a Szellemben teszünk mindent, és ugyanazon az úton járunk!
19. Most lehet, hogy azt gondoljátok: ez az ember egyre csak magát próbálja védeni és mentegetni. De egészen másról van szó! Amit írtam, azt Isten előtt, Krisztusban mondom, és a ti érdeketekben! Benneteket szeretnélek mindezzel megerősíteni, akiket annyira szeretek!
20. Mert félek, hogy amikor megérkezem hozzátok, nem olyannak talállak benneteket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy veszekedést, irigységet, haragot, önzést, rágalmazást, vádaskodást, büszkeséget és rendetlenséget találok közöttetek.
21. Félek, hogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem közöttetek: szomorkodni és szégyenkezni fogok miattatok. Sírni fogok azok miatt, akik vétkeztek, és nem akarták megváltoztatni az életüket, akik nem fordítottak hátat a szexuális és egyéb szégyenletes bűneiknek.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 12