15. Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben. Ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok.
16. Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna továbbutazni Júdeába.
17. Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt hiszitek, hogy meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis azt mondom „igen, igen”, de közben azt gondolom „nem, nem”?
18. Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és amit mond, azt komolyan is gondolja, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”!
19. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én bemutattunk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen!”
20. Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „Ámen” is őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni.
21. Mert Isten az, aki veletek együtt megerősít bennünket Krisztusban. Ő az, aki különleges módon megáldott,
22. és megjelölt bennünket, hogy látható legyen: az övéi vagyunk. Ő adta szívünkbe a Szent Szellemet is, aki maga a biztosíték arra, hogy amit Isten megígért, azt mind meg is fogjuk kapni.
23. Isten a tanúm rá, csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, nehogy megbántsalak benneteket.
24. Ez nem azt jelenti, hogy uralkodni akarnánk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok ebben a hitben. Ellenkezőleg, a munkatársaitok vagyunk, hogy örömötök teljes legyen.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 1