1. Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta.Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő helyi gyülekezetének és Isten népének egész Akhájában.
2. Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
3. Áldott legyen az Isten, aki Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki tele van irgalommal. Olyan Isten, aki minden vigasztalás forrása.
4. Igen, ő vigasztal meg bennünket minden helyzetben, amikor bajok vesznek körül, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat, amikor ők vannak bajban, és nekik van rá szükségük. Ugyanazzal a vigasztalással segítünk nekik, amivel Isten is megvigasztal bennünket.
5. Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges vigasztalást is kapunk Krisztus által.
6. Ha bajok vesznek körül bennünket, az is a ti vigasztalásotokat és megmeneküléseteket szolgálja. Ha pedig vigasztalást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent. Azért van ez így, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.
7. Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedésünkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.
8. Testvéreim, tudjatok róla, hogy Ázsiában igen nagy bajokat és szenvedéseket kellett elviselnünk, amelyeket saját erőnkből nem tudtunk volna kibírni. Akkora teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy ezt túléljük,
9. és felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 1