4. Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon,
5. mert hallom, milyen hűséges vagy az Úr Jézushoz, és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak.
6. Azért imádkozom, hogy a benned élő hit közössége vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusért megtehetünk.
7. Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felvidítottad őket. Engem is megvigasztaltál, és nagy örömet szereztél.
8. Filemon, valamit meg kellene tenned. Igaz, ezt nyíltan meg is parancsolhatnám neked,
9. a szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Én kérlek, Pál, aki már megöregedett, és aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.
10. Onézimoszért szeretnélek kérni valamire, aki itt a fogságban lett a fiammá. Mert ő olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne.
11. Igaz, régebben haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos lett.
12. Most visszaküldöm Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is.
13. Szerettem volna magam mellett tartani, amíg fogságban vagyok az örömhírért. Ha ő itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem.
14. De belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként és a saját elhatározásodból.
15. Onézimosz talán azért hagyott el téged kis időre, hogy most örökre visszakapd.