2. Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét! Hiszen már akkor előre kiválasztotta Izráelt, hogy a saját népe legyen, amikor még meg se születtek! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek?
3. Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni.”
4. De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”
5. Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki.
6. Ez azt jelenti, hogy nem annak alapján választotta ki őket, amit tettek. Ha ez nem így volna, hanem az emberek a saját tetteik alapján tartoznának Isten népéhez, akkor Isten kegyelmének ajándéka már nem is lenne igazán ajándék.
7. Hogyan is van hát ez? Izráel népe arra törekedett, hogy Isten számára elfogadható legyen, de nem érték el a céljukat. Akiket azonban Isten kiválasztott, annak a „maradéknak” ez mégis sikerült. A többiek szíve pedig megkeményedett, és nem akartak Isten szavára hallgatni.
8. Amint az Írás mondja:„Isten a kábultság szellemét adta nekik.” Ézs 29:10„Olyan szemet adott nekik, amely nem látolyan fület, amely nem hall.Így van ez mind a mai napig.” 5Móz 29:3
9. Dávid is ezt mondja:„Ünnepi asztaluk legyen számukra csapda,az fogja meg őket!Ez lesz a vesztük és büntetésük.
10. Homályosodjon el szemük,hogy ne lássák az igazságot,és örökre görbítsd meg a hátukat!” Zsolt 69:23-24
11. Izráel népe elbotlott — ez igaz. De vajon végleg elestek emiatt? Egyáltalán nem! Éppen ellenkezőleg: botlásuk következtében jutott el a megmenekülés üzenete a nem zsidó népekhez. Ez pedig azért történt, hogy Isten Izráel népét féltékennyé tegye.