5. Mi azonban egy pillanatra sem léptünk vissza, és semmiben sem adtunk igazat nekik, hogy az örömhír igazságát megőrizzük számotokra.
6. A tekintélyes vezetők semmiben sem változtatták meg tanításomat. Nem törődök vele, hogy tekintélyesek, vagy nem, hiszen Isten előtt mindenki egyforma.
7. Sőt, belátták, hogy Isten nekem különleges feladatot adott: azt, hogy a nem zsidó népeknek hirdessem az örömhírt, ugyanúgy, ahogy Péter tette ezt a zsidók között.
8. Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a zsidók közé küldte apostolnak, engem viszont a nem zsidó népek közé küldött apostolnak.
9. Jakab, Péter és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, felismerték Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak szolgatársuknak, barátságosan kezet fogtak velem és Barnabással. Abban egyeztünk meg, hogy mi a nem zsidók közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt.
10. Csak arra kértek bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg a szegényekről. Ezt magam is mindig fontosnak tartottam.
11. Amikor Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett.
12. Ez úgy történt, hogy amikor Péter először jött Antiókhiába, együtt evett a nem zsidókkal. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött. Ettől kezdve Péter visszahúzódott, és megszakított a nem zsidókkal minden kapcsolatot. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidót körül kell metélni.
13. Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelenlevő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra.