11. Amikor Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett.
12. Ez úgy történt, hogy amikor Péter először jött Antiókhiába, együtt evett a nem zsidókkal. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött. Ettől kezdve Péter visszahúzódott, és megszakított a nem zsidókkal minden kapcsolatot. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidót körül kell metélni.
13. Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelenlevő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra.
14. Mikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
15. Mi ugyan zsidónak születtünk — nem „bűnösnek”, mint a nem zsidók —
16. mégis jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján lesz Isten számára elfogadható. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket. Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, nem pedig a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.
17. Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. És ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé?! Semmi esetre sem!
18. Valóban helytelen lenne, ha újból azt tanítanám, amit egyszer már elhagytam.
19. A Törvény által meghaltam a Törvény számára. Ugyanis maga a Törvény ölt meg, hogy attól kezdve Istennek éljek.
20. Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam. Ezért többé ez már nem is az én életem, hanem Krisztusé, aki bennem él. Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát adta értem.