8. Az igazi örömhír az, amit mi hirdettünk nektek. De, még ha mi magunk, vagy egy Mennyből jött angyal hirdetne is valami másfajta örömhírt, legyen átkozott!
9. Ismétlem: ha valaki más örömhírt hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, átkozott legyen!
10. Vajon az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Azt hiszitek, hogy az embereknek igyekszem a kedvében járni? Bizony, ha még mindig emberek tetszését keresném, nem lennék Krisztus szolgája.
11. Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömhír, amelyet tanítottam nektek, nem emberektől származó üzenet volt.
12. Hiszen nem emberektől kaptam, és senki sem tanította nekem, hanem maga Jézus Krisztus ismertette meg velem.
13. Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidó vallás szerint éltem, hogyan viselkedtem? Akkor könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját.
14. A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.
15. Istennek azonban már születésem előtt különleges terve volt velem. Ezért kegyelme által szolgálatába hívott,
16. hogy Fiát rajtam keresztül ismerjék meg. Elküldött, hogy hirdessem a Krisztusról szóló örömhírt a nem zsidó népeknek. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget.
17. Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.
18. Három évvel később Jeruzsálembe mentem, hogy megismerkedjem Péterrel, és nála is maradtam tizenöt napig.
19. De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével.
20. Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság!
21. Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.
22. Júdea Krisztushoz tartozó helyi gyülekezeteiben azonban még személyesen nem ismertek engem.
23. Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.”