1. Üdvözlet Páltól. Engem nem emberek választottak apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba. Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból.
2. Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia tartományában élő helyi gyülekezeteknek.
3. Azért imádkozom, hogy Atyánk, az Isten és az Úr Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet.
4. Jézus önmagát áldozta fel a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson bennünket ennek a mostani világnak a gonoszságából. Ez Atyánknak, az Istennek akarata volt.
5. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen!
6. Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelmére hívott meg titeket, és átpártoltatok egy másik örömhírhez.
7. De nincs más örömhír! Csak néhány ember megzavar titeket, és el akarja ferdíteni a Krisztusról szóló örömüzenetet.
8. Az igazi örömhír az, amit mi hirdettünk nektek. De, még ha mi magunk, vagy egy Mennyből jött angyal hirdetne is valami másfajta örömhírt, legyen átkozott!
9. Ismétlem: ha valaki más örömhírt hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, átkozott legyen!
10. Vajon az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Azt hiszitek, hogy az embereknek igyekszem a kedvében járni? Bizony, ha még mindig emberek tetszését keresném, nem lennék Krisztus szolgája.
11. Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömhír, amelyet tanítottam nektek, nem emberektől származó üzenet volt.
12. Hiszen nem emberektől kaptam, és senki sem tanította nekem, hanem maga Jézus Krisztus ismertette meg velem.
13. Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidó vallás szerint éltem, hogyan viselkedtem? Akkor könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját.
14. A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.