9. Csak olyan özvegyasszonyt lehet felírni az özvegyek listájára, aki legalább hatvan éves, és hűséges volt a férjéhez,
10. akiről mindenki tudja, hogy mennyi jót tett: felnevelte gyermekeit, szívesen fogadta házában a vendégeket, szolgálta a testvéreket, a bajba jutott embereken segített, és mindig készen állt arra, hogy valami jót tegyen.
11. Hatvan évnél fiatalabb özvegyasszonyokat ne írj fel az özvegyek listájára. Mert amikor testi kívánságaik erősebbek lesznek, mint az a kívánságuk, hogy Krisztust szolgálják, újra férjhez akarnak menni.
12. Ezzel nem tartják meg korábbi ígéretüket, és ítélet alá kerülnek.
13. Ráadásul az ilyen fiatalabb özvegyasszonyok megszokják, hogy kerüljék a munkát, és házról-házra járjanak. De nemcsak munkakerülők lesznek, hanem pletykákat terjesztenek, beleavatkoznak mások ügyeibe, és olyan dolgokat mondanak, amit nem kellene.
14. Éppen ezért azt akarom, hogy a fiatalabb özvegyasszonyok inkább menjenek férjhez, neveljenek gyermekeket, viseljék gondját a saját családjuknak és a háztartásuknak! Így az ellenségünknek nem fognak semmi okot adni a vádolásra.
15. Azért mondom ezt, mert vannak olyan fiatalabb özvegyasszonyok, akik már le is tértek a jó útról, és a Sátánt követik.
16. Ha egy hívő asszony rokonai között vannak özvegyasszonyok, akkor ez a hívő asszony maga tartsa el őket. Ne a helyi gyülekezetre nehezedjen ez a teher. Így csak a teljesen egyedül élő özvegyeket kell támogatnia a gyülekezetnek.
17. Azok a gyülekezeti vezetők, akik jól végzik a gyülekezetben munkájukat, kétszeres anyagi támogatást és megbecsülést érdemelnek. Különösen azok, akik az Isten üzenetével és a tanítással foglalkoznak.
18. Miért? Mert az Írás azt mondja: „A cséplést végző ökörnek ne kösd be a száját, és engedd, hogy egyen is, miközben tapossa a gabonát!”, és: „A munkásnak add meg a maga fizetését!”