11. Az Úr uralma alatt azonban az asszony is fontos a férfi számára, és a férfi is az asszony számára. Egyik sem független a másiktól.
12. Mert igaz, hogy az asszony a férfiból származik, de a férfiakat meg az asszonyok szülik. Végső soron azonban minden Istentől származik.
13. Döntsétek el magatok, illik-e, hogy egy nő úgy imádkozzon Istenhez, hogy a feje nincs betakarva semmivel!
14. Vagy nem arra tanít benneteket a természet is, hogy szégyen az, ha egy férfi hosszú hajat visel,
15. ugyanakkor pedig a nőnek dísze a hosszú haja? Hiszen ez a természet-adta fátyol a fején!
16. Ha valaki ebben a dologban vitatkozni akar, tudja meg, hogy a vitatkozás sem nekünk, sem az Isten gyülekezeteinek nem szokásunk.
17. A következő dologban, amelyben most rendelkezem, nem tudlak benneteket megdicsérni. Mert amikor összejöttök, annak több a kára, mint a haszna!
18. Először is, úgy hallom, hogy amikor a helyi gyülekezetben összejöttök, akkor is csoportokra váltok szét. Azt hiszem, ez valóban így is van.
19. Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy véleménykülönbségek és ennek következtében különböző csoportosulások legyenek köztetek. Ez azért is szükséges, hogy mindenki előtt megmutatkozzon, kik azok, akik nem vesznek részt a pártoskodásban.
20. Amikor tehát összegyűltök, valójában nem is az Úrvacsorában vesztek részt,
21. hiszen amikor leültök enni, mindegyikőtök a saját ételét eszi, amelyet otthonról hozott. Így azután az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik.
22. Hát nincs saját otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy talán nem becsülitek semmire Isten gyülekezetét, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket?! Mit mondjak erre? Megdicsérjelek benneteket? Ezért biztosan nem!
23. Mert én közvetlenül magától az Úrtól kaptam, amire titeket is tanítottalak: az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, kezébe vette a kenyeret,
24. és hálát adott Istennek. Darabokra törte a kenyeret, szétosztotta tanítványai között, miközben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám!”
25. Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az új szövetség5 amely vérem, vagyis a halálom által lép életbe. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám, valahányszor ebből isztok!”
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korinthusiakhoz 11