4. Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak! Azután mutasd be az áldozatot, ahogy Mózes megparancsolta. Ez lesz a bizonyíték mindenki számára, hogy meggyógyultál!”
5. Amikor Jézus Kapernaumba ért, egy százados lépett hozzá, és így könyörögött:
6. „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és nagy fájdalmai vannak.”
7. „Megyek, és meggyógyítom” — válaszolta Jézus.
8. A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.
9. Hiszen én is mások hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy. Vagy ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd ezt!«, az meg is teszi.”
10. Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik követték: „Igazán mondom nektek: ennek az embernek nagyobb hite van, mint bárkinek, akivel eddig Izráelben találkoztam.
11. Bizony, sokan eljönnek majd keletről és nyugatról, és Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt ünnepi asztalhoz ülnek a Menny Királyságában.
12. A Királyság eredeti örököseit pedig kidobják a külső sötétségbe, ahol sírnak és a fogukat csikorgatják.”
13. Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ugyanakkor a szolga meg is gyógyult.
14. Amikor Jézus Péter házába érkezett, látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.
15. Megfogta a beteg kezét, akit a láz azonnal elhagyott. Ezután az asszony felkelt, és megvendégelte Jézust.
16. Amikor leszállt az este, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellemek laktak. Jézus a parancsszavával kiűzte a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított.
17. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:„Ő vette el gyengeségeinket,ő hordozta betegségeinket.”