21. Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.
22. Közvetlenül ezután Jézus mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket.
23. Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül.
24. Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól. A hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.
25. Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment.
26. Amikor meglátták őt, amint a tó vizén járt, nagyon megrémültek, és ijedtükben azt kiabálták: „Ez valami kísértet!”
27. Jézus azonnal megszólította őket: „Ne féljetek! Én vagyok az, ne féljetek!”
28. Péter így válaszolt: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen járva!”
29. „Gyere!” — felelte Jézus.Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen odament Jézushoz.
30. De mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”
31. Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32. Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél.
33. A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták, és ezt mondták: „Valóban te vagy az Isten Fia!”
34. Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek.
35. Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá,
36. és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Aki csak megérintette, az meg is gyógyult.