47. „A Menny Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálója mindenféle halat összefogott,
48. majd mikor egészen megtelt, a halászok kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták.
49. Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül.
50. A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”
51. „Most már értitek ezeket a jelképes történeteket?” — kérdezte Jézus.„Igen” — felelték a tanítványai.
52. Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, akit megtanítanak azokra az új dolgokra, amelyeket a Menny Királysága jelent, hasonlít egy házigazdához, akinek a kamrájában új és régi dolgok is vannak. Ezeket azután együtt veszi elő onnan.”
53. Miután Jézus befejezte ezeket a történeteket, elment onnan.
54. Visszatért a saját városába, és ott is tanított a zsinagógában. Mindenki nagyon csodálkozott rajta, és ezt kérdezgették egymástól: „Honnan vette ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?
55-56. Hiszen ez csak az ács fia! Ismerjük az egész családját: anyját, Máriát, és a testvéreit: Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, meg a húgait, akik itt élnek közöttünk! Honnan vette hát ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?”
57. Ezért képtelenek voltak elfogadni Jézust, és elfordultak tőle.Jézus ekkor így válaszolt nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak a saját városában és a saját családjában nem fogadják el.”
58. Ebben a városban nem is tett sok csodát, mert ott nem hittek benne.