24. Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok.
25. Akinek ugyanis már van, az később még többet fog kapni. Akinek viszont nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
26. Ezt is mondta: „Isten Királysága hasonlít ehhez: a földműves kimegy a földjére gabonát vetni.
27. A mag kicsírázik és kihajt, a növény pedig éjjel-nappal növekszik, akár alszik a gazda, akár ébren van. A gazda maga sem tudja, hogyan növekszik a vetés.
28. Igen, a növények minden segítség nélkül maguktól nőnek: először szárat növesztenek, azután kalászt hoznak, végül szemeket nevelnek a kalászban.
29. Amikor a szemek beérnek, a gazda azonnal learatja a gabonát, mert elérkezett az aratás ideje.”
30. Jézus ezt mondta: „Mihez hasonlítsam Isten Királyságát? Milyen jelképes történettel magyarázzam?
31. Isten Királysága olyan, mint egy mustármag. Amikor elvetik, ez a mag minden más magnál kisebb,
32. de mikor felnő, minden kerti növénynél nagyobb lesz. Olyan nagy ágakat növeszt, hogy az égi madarak is fészket rakhatnak az árnyékában.”
33. Még sok ehhez hasonló történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni.
34. Mindig jelképes történeteket használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.
35. Ugyanazon a napon estefelé ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk át a tó túlsó partjára!”
36. Otthagyták tehát az embereket, és elindultak azzal a bárkával, amelyben Jézus addig tanított. Más bárkák is követték őt.
37. Hirtelen erős szélvihar csapott le a tóra. A nagy hullámok átcsaptak a bárka oldalán, hogy az már kezdett megtelni.
38. Eközben Jézus a bárka hátsó részén aludt egy párnán. A tanítványok így keltették fel: „Mester, nem törődsz vele, hogy elsüllyedünk?!”
39. Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a vízre: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és nagy csend lett.
40. Majd azt mondta nekik: „Miért féltek? Hogy lehet az, hogy nincs hitetek?!”
41. A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”